Bővebb ismertető
1847
Szabadság, szerelem!
Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet,
Szabadságért föláldozom Szerelmemet.
Pest, 1847. január 1.
egy barátom az ifjúság
Egy barátom az ifjúság, Maholnap már ez is itt hágy, S másra, tudom, helyébe nem Akadok,
Jaj, istenem, be magamra Maradok.
Attól tartok, hogy ezután Nem szeret már engem leány, Vagy ha szeret, én nem tudom Szeretni,
Kacsintanak, de hiába. Szemei.
Pest, 1847. január
Attól tartok, hogy ezután Nem gyűlölök már igazán. Tán magam nem leszek rossz, de Mi haszna?
Ha hidegen vállat rántok A rosszra.
Ha már ifjúságom elmegy. Csak e kettő maradjon még. Legyek képes, aki hogyan Érdemli,
Teljes szívből szeretni és Gyűlölni!