Petőfi válogatott költeményei [antikvár]

Közel van az a nap, melyen a legnagyobb magyar lírai költő, Petőfi Sándor születésének 100. évfordulóját ünnepeljük. Ha nem volnánk oly szegények, oly kifosztottak, oly elhagyatottak, bizonyára a nagy költő emlékéhez méltóbb fénnyel és pompával ünnepelhetnők meg ezt a napot, az egész művelt világ részvételével, mert hiszen Petőfi költészete immár a világirodalomban is elfoglalta megillető helyét. legtöbb költeménye a művelt világ valamennyi nyelvére lefordítva, ma már közös kincse az egész emberiségnek. Költeményeinek tárgya: a szabadság és a szív legmélyebb érzelmei, oly érzések, amelyek minden nemzet fiaiban élnek. Lelkes dalnoka volt a szabadságnak és nemcsak a magyar szabadságnak, hanem minden nép szabadságának. Ez az oka, hogy tőlünk, magyaroktól el akarják őt vitatni a világpolgárok, a nemzetköziek. De kérdem: lehet-e Talpra magyar költője nemzetközi? Ha egyik-másik költeményében a világszabadságért való rajongása szólal meg, ez csak abból fakad, hogy a magyar ügyre, a magyar szabadságra kedvezőnek, kívánatosnak látta a világ más országaiban fellobbant, mindenütt nemzeti irányú szabadságmozgalmak diadalát. Nemzeti volt a mi dicső szabadságharcunk is, melynek ő volt lánglelkű apostola s melynek sikeréért annyi lelkesítő költeménye zengett. Nemzete hanyatlását - mint ő maga kívánta - maga sem érte túl, ott esett el a harc mezején, vére hullásával téve bizonyságot magyar voltáról és nemzete szabadságáért való vágyakozásáról. Ezt a földet, ezt a népet szerette ő elsősorban, ezért ontotta vérét és más országok népeinek szabadsága csak akkor lebegett a szeme előtt, ha azok a magyar igazság szempontjából jelentőséggel bírtak.