Pierre Ronsard verseiből [antikvár]

ÁMOR HARAGJA KILÁTNI vágyik, hogyan ront nekem Ámor, diadalát miként aratja, Szívemet mint meríti tűzbe-fagyba, Hogy dicsőségévé lesz szégyenem; Ki látni vágyik, milyen esztelen Az ifjúság, ha végzete ragadja, Ám lássa, hogy sorvaszt Ámor haragja, S hogy úrnőm gőgjét hogyan szenvedem.Megtudja, milyen céltalan, csalárd a Szerelem, mikor lelkünk veri láncra A szép remény, mely álnokul kecsegtet; Megtudja, hogy a balga elme téved, Ha az, akit vakon vall mesterének És követ kábán, egy garázda gyermek.