Pillangók, bölléridőben [antikvár]

ELŐSZÓ Dudás Sándor: PILLANGÓK, BÖLLÉRIDŐBEN című kötetéhez. Nehezül, a sorjázó évekkel mindjobban elnehezül az „angyalléptű idő" járása. Karokká-lábakká földiesülnek újra a szárnyak, de őrzik még a repülés áhítatát-igézetét és a menny éggé visszavedlő delejes kékjét. A zölden viharzó remény helyét pedig egyre inkább a higgadt kék-arany-barna emlékezés veszi át, a végképp kifehéredő idő előtt. A lélek Mérleg havában fogantak Dudás Sándor harmadik kötetének versei is, melyek sajátos test- és lélekközeliséget árasztanak. Hitek és kételyek tusakodásából teremtett harmóniát. Nyári pillangókra, illatokra, út mentén kutyagoló nyárfákra, holdalló szentestékre, havakra, csámborgó szelekre, fagyok cinegéire tékozló varjakkal, lilásodó kézfogással, elkékülő angyalszárnyakkal, tőrcsillogtató napsütéssel zordul itt a „bölléridő".