Pipacsok a pokol fölött [antikvár]

Juhász Ferenc új verseskönyve öt önálló fejezet (ciklus, vers, éposz) összege. mint öt külön látószervből összetett szem: egyetlen látás. Ezt a költő fogalomhasználatával élve: látomásnak is mondhatjuk. Ha valaki (irodalmár, versre-figyelő lélek, kritikai indulatba öltözött versolvasó, hivatásos vers-mérő) a költő hosszú munka-életének szerkezetét megfigyelte, észre kellett vennie, hogy Juhász Ferenc ihlete diptychonok, sőt triptichonok teremtésében is szorgoskodott, így kötve össze a létezés-űr szigeteit, mintegy hidakkal, éposz-hidakkal, teremtve hídbeli szerkezet-hálót ifjúsága, felnőttkora és öregkora között. Éposz-párok, éposz-hármasok születtek indulatából és kimondás-vágyából, a világot fölmérő lírai tudat kettős, hármas ágai. A mindigugyanabból: a hűségből és az élet szerelméből. Abból a hitből, amely tudja: az élet a legtöbb, amit halandó ember (költő) a mulandóságtól kaphat. Amely a szabadság magzat-hordozója és magzatszülője is. És nincs rettenetesebb, mint az elnyomás. Annál még a halál is elviselhetőbb. E pár, vagy hármas-alkotás (az ihlet, vers-nyelv, látomás-módozat lényegi azonosságában) indulatában írta meg a költő az Apám után az Anyám című époszt, A tékozló ország - A halottak királya - A Krisztus levétele a keresztről époszokat. És most, az 1963-ban írt József Attila sírja párjaként a Galapagos című époszi verset, ezt az új József Attila-himnuszt, siratót, átkozódást, összefoglaló sors-éneket. És mik ezek a Morzsák? Mint a lírai merengés asztalán maradt morzsákból gyúrt kenyérbélszobrocskák, gyors és töprengő ujjakkal gyúrva, amikor a lefosztott asztal terítőjén könyökölve merengünk a téli lámpafény aranyharangja alatt. Tavaszi zöld levelek az őszi tűnődés-fán. Babérlevélkemény erezett lángok. S a Macska-éposz? Gyökerei valahol Csokonai Vitéz Mihály szívében is. Sors-éposz ez is, a macskaszemek fénymorzsáiban tükröződve. S az éposznyi szonett? A Pupillák című verseskönyv szonettgyűrűire forrasztott merengés-gyűrűkből kehely. S a kehelyben a habzó ital: szenvedés, emlék, élet, halál. Ami vagyunk. Amiért vagyunk. És nem zárhatjuk le ezt a rövid ismertetést mással, mint a költő a Pupillák című verseskönyv egyik szonettjének kezdő-soraként írta: "Ha csak egy szó, egy szó marad, akkor is megérte!"