Bővebb ismertető
Ez a gyűjtemény olyan 1956-os verseket tartalmaz, amelyek magának a forradalomnak az idején, illetve a megtorlás kezdetén, 1956 végéig, egyidejűleg, íródtak, jelentek meg. A szerzők zömének a neve teljesen ismeretlen az irodalomban, az egyik földműves, a másik katonatiszt, a harmadik főiskolás, a negyedik gimnazista lány, a többiről vagy nem is tudjuk, ki, vagy pedig habár költő, például Dutka Ákos, Pákolitz István, Pál József, Simai Mihály, Timár György, ezek a verseik eltűntek a homályban, még az 1989 után kiadott ötvenhatos antológiákban sem szerepelnek, vagy pedig nevük ugyan ismerős az irodalomból, de nem a költészetből, hanem a prózából: regényírók, elbeszélők lettek belőlük, például a fehérvári Csongor Rózsából, a nyíregyházi Sipkay Barnából. Az ő verseiket is beválogattuk. Verseik pontosan beleillenek a többi ötvenhatos közé, azok is olyan kordokumentumok, mint a Kiss Magdáké, a Molnár Jenőké, a Nagy Istvánoké.
A névtelenék mellé beválogattuk Illyés Gyulát, Tamási Lajost, Kassák Lajost, Jankovich Ferencet, Márai Sándor stb. is, tehát mindazokat, akiknek a versei természetesen már megjelentek az ötvenhatos antológiánkban, hogy teljes tükröt mutassunk fel arról az őszről és arról a télről.
Márai Sándor, eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik (Kassa, 1900. április 11. – San Diego, 1989. február 21.) magyar író, költő, újságíró.
Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott. Amikor azonban 1948-ban elhagyta hazáját, tudatosan és következetesen kiiktatták műveit a hazai irodalmi életből, és haláláig a nevét is alig ejtették ki. Ez nemcsak emigráns létének és bolsevizmus-ellenességének tudható be, hanem annak is, hogy ő volt a magyar polgárság irodalmi képviselője, s erről az osztályról sokáig semmi jót sem lehetett állítani. Márai azonban a klasszikus polgári eszményeknél értékesebbet nem talált, így kötelességének tartotta, hogy ezeknek adjon hangot műveiben.
Az 1980-as években már lehetővé válhatott volna munkáinak hazai kiadása, de ő megfogadta, hogy amíg Magyarországon megszálló csapatok tartózkodnak, s nem lesz demokratikus választás, addig semminek a kiadásához és előadásához nem járul hozzá. Életműsorozatának újra kiadása halála után, 1990-ben indult el. Ugyanebben az évben posztumusz Kossuth-díjjal jutalmazták.
Márai Sándor Kassán született egy régi szász eredetű családban. Apai ágon a nemesi Ország család rokona. Édesapja Grosschmid Géza, királyi közjegyző, édesanyja Ratkovszky Margit. Márai Sándornak három testvére volt, Kató, Géza és Gábor. Géza Radványi néven vált világhírű rendezővé.
A szülők az elit polgári értékrend szellemében kívánták nevelni gyerekeiket, így Márai Sándor 9 éves koráig házitanítóhoz járt, majd a Jászóvári Premontrei Kanonok Kassai Főgimnáziumába. 1914-ben átkerült Budapestre, a II. kerületi Érseki Katolikus Főgimnáziumba, végül Kassán az Eperjesi Katholikus Főgimnáziumban érettségizett 1917-ben.
1918-ban Budapestre költözött és megkezdte jogi tanulmányait, majd átjelentkezett a bölcsészkarra. A Tanácsköztársaság idején újságíróként tevékenykedett, melynek bukása után először Lipcsébe, Frankfurtba, majd Berlinbe ment tanulmányait folytatni.
Több lap állandó munkatársa lett, a tanulmányait pedig feladta. 1923. Április 17.-én vette feleségül a zsidó származású Matzner Lolát. Még ebben az évben Párizsba utaztak, és 6 évig ott is éltek. 1928-ban költöztek vissza Budapestre.
1930-1942 közötti korszak volt Márai Sándor legtermékenyebb írói időszaka. 1948-ban a Márai család elhagyta Magyarországot és Olaszországban telepedtek le, ahol Márai Sándor tovább folytatta az írást.
1952-ben Márai Sándor és felesége Amerikában telepedett le, ahol öt év kint tartózkodás után megkapta az amerikai állampolgárságot.
1985-ben meghalt Kató húga és Gábor öccse, 1986 januárjában pedig felesége. Végül 1989-ben San Diegóban egy pisztollyal véget vetett az életének.