Pitypangvirág [antikvár]

Előszó Marketingasszisztens. Ez áll Gáts Krisztina Beáta elegáns névjegyén. Szokatlan, ha egy sikerorientált (úgy tudom, így mondják manapság) szakmában tevékenykedő fiatal hölgy versekkel lép a nyilvánosság elé. (Igaz, nem először, hiszen a Kézjegy-antológiá-ban már megjelentek versei.) A látszólagos ellentmondást ő maga az írok, csak írok című versében oldja fel, amikor közli: versírás közben világgá hinti lénye minden mozdulni vágyó, megértésért küzdő érzését. Krisztina a versírást lélektisztítónak, élete fontos részének tekinti, de nem akar hátat fordítani a biztos megélhetést nyújtó közgazdaságtudománynak. Örömforrás számára a virág, a fa, a tiszta ég. A címadó vers mellett többször föltűnnek a virágok. Muskátlik buknak álmosan a földre az Elalszom címűben, a vadrózsa-tócsa képét festi az egyik, édesanyjához írt költeményben; nászutas békapárt visz a tavirózsa-hajó a Míg-htn, a Megfürdik a tova^z-ban ibolyafüzér lobog, pipacs tündököl. Nemcsak a természet (és a lélek) harmóniája jelenik meg Krisztina verseiben, hanem néha szorongás és a halálfélelem is. (Elsősorban az Elveszve, A gomba címűekre gondolok.) Meglátja a hajléktalan elhagyott vackát, a piszkot, a betört kirakatüveget, a látványt verssé formálja ^ Fővárosi foszlányok-han.