Portugál szonettek [antikvár]

Részlet a könyvből: Úgy volt egyszer, Theokritost idéztem: a vágyott, boldog éveket hogy zengi! s az évek dús kezén javak: ezernyi, eltűnve vén és ifjú földi kézben. Ahogy mélázok ódon nyelvén, érzem: könnyes szemem előtt a tért belengi mind növő vízió: életem! ennyi borús, édes, mélabús év...sötéten árnyék kígyózik köztük. Mint a sejtés mögöttem, hallom, moccan rejtelem: egy Árny! s megránt hajamhoz érve egy kéz, fennen kiált egy hang, bár rejtezem: "Ki vagyok, mondd?" "A halál!" De csengés zeng ezüst húron: "Nem, a Szerelem!"