Radnóti Miklós versei [antikvár]

POGÁNY KÖSZÖNTŐ Köszöntsd a napot! Most már a kezedet csókolom, - így paraszt bánattal oly szép megállni a napban, lelkes földeken csörren ütődő szárba szökkenve a búza! Nézd! ahol hevertünk eldőlt a szár, szigorú táblán szerelmi címer, - hogy bókol a tájék! bókolva előtted csúszik a porban a messze torony! Álmos délután jön: csöndben köszöntsd! csók virágzik ujjaid csúcsán és tenyeredben megszületik az árnyék! Te csak köszöntsd! szétnyitott tenyérrel köszöntsd a napot, mert most még feléfordúlva állunk és lelkes földeken, csillanó földeken csörren ütődő szárba szökkenve a búza!