Rasmussen hajóján [antikvár]

Tavaszi háboru Mentünk a csiklandó tavaszban, permeteg hullt ránk, ködfinom. Kibuggyant könny csillant a fákon. Állt még a hó a Dobrinon. Galyak heyén s rejtett magokban aludtak még a szép szinek. Csak az avarban leskelődtek bolyhos leánykökörcsinek. A fák felől hideg fuvalmat küldött egy hófoltos halom: a menekülő tél utolsó hídfőt rakott az oldalon. Papok jöttek fiú-csapattal. Bomlottak a vidám sorok, s a ritka hóra rárohantak a kisdiák-imposztorok. Lobbant a kedv a papszivekben, s pajzán diák s komoly barát a szűz, csiklandozó tavaszban csatát kezdettek, hócsatát. A bibliás, fehér kezekben tapadt a hó pompás-puhán, célba freccsent a kiskabáton és puffogott a pap-csuhán.