Bővebb ismertető
ANTIKVARIUM
Mennyi elfeledett költő! vézna kötetek, sorok,
sorok,
sorok,
sorok.
Mohos káván hajolva át fürkészel mély kút-éj szakát, poshadt a csend, tompán dereng, meg sem rezzen a víztükör. Itt van, ragadd meg, a vödör, s merítsd meg jól.
Nézd, idefönt remeg, hullámzik, tündököl.