Régi magyar epika [antikvár]

Részlet a könyvből: Már jócskán bentjárunk a Szigeti Veszedelem közepén, amikor a költő a háborúságok egy kis szünetében személyesen jelentkezik. A IX. éneket írja: Engemet pegin, midőn írom ezeket, Mars haragos dobja s trombita felzörget, Ihon hoz házamban füstölgő üszöget Kanizsai török; oltanom kell eztet. A Zrínyiászt vérbeli katona írta, akinek a szigetiek hősi küzdelme nem merőben ihletének dolga, hanem komolyan vett költői játék, amelyben ő teljes életével, egész hitével, majdnem azt mondanám, hogy a katona professzionista izgalmával vesz részt. Mintha valaki feltámadna a szigeti hősök közül és forró keresztény s magyar hitével, egy ihletett költő fokán közvetítené a szigeti várvívás világraszóló eseményeit. Egy pillanatra sem érezni, hogy itt katonásdi vagy költősdi játékról van szó. Sőt minden pillanatban érezzük, hogy a vers itt az élet dolga, az élet pedig hit dolga. A csoda a Zrínyiászban szervesen egybe van szerkesztve a hadműveletek szakszerű és pontos részleteivel. Zrínyi költő és hadvezér. Mindakettő szenvedélyesen, fanatikusan. Ellenség vérivel, szablyaéllel ír. Ebben különbözik dédapjától, a szigeti hőstől.