Régmúlt időkbe merülten... [antikvár]

Ránki Katalin versei számtalan gondolatot ébresztenek, és biztos vagyok benne, hogy nem csak bennem, hanem minden olvasójában. Amit Karinthy úgy fejezett ki: "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek", ezekből a versekből is sugárzik: magunkba fojtott gondolatok, indulatok áradnak a sorokból, és segítenek abban, hogy szembe merjünk nézni önmagunkkal.Nem akarom analizálni a verseket, mert hogy egy művészi alkotás mit vált ki belőlünk, azt mindenkinek saját élete, emlékei, tapasztalata fogja meghatározni. Arany János jut eszembe, egy irodalmi lapban kritika jelent meg verseiről, és valaki azt írta: "...itt a költő arra gondolt, hogy...", és ezután leírta a saját nézetét. Arany azt írta a lap szélére: "gondolta a fene".