Rejtett ikonok [antikvár]

egy nap végtelenie írva vagyon: ez világnap. Spirituszfőzőn készített, sűrű párlat, melynek bűze is van, szaga is, illata, meg nedve is, nem csak légnemű tartománya, s a folyadék alatt, mint talapzat, ott a zacc. S legalul, önnön nyomait őrzi, mint tükre alatt a tenger, hajók hasította vízbarázdát, vagy összekaristolt műjég, száz felöntés után is, az ugrások rajzát, (ez szimpla Axel, az dupla Lutz). Amúgy átlagos nap a nyár derekán, sebtében kifeslő virág. Szirma, akár egy haszontalan ékezet, lehull. A letűnt idők gyertyalángját elfújta a szél, amikor átkelt a nagy Kanálison. Pedig minden a múltját cipelve csoszog egész a végítéletig