Bővebb ismertető
A KOCSISSORRÓL...A kocsissorról a süket Gyalog nem is sejti, hogy érte harcolok; hogy könyvbe írtam ... s már ha lelkemen szárad, hogy a népet képviselem: őt képviselem... Meg-megáll, ha lát, nem engem köszönt: az apám fiát; köszönt, rajtam egy ismerős nevet s mögüle hunyorgó emlékeket. Azokat nézi... Néz, néz - várja, hogy valakivé csak visszaváltozok? így állunk, állunk, - lép végül tova, várja a kút, a vályú, a lova. A pusztán mindig sürget a dolog. Senki sem tudja, hogy költő vagyok.