Rés a vassisakon [antikvár]

Sóhajomnak Komlódy Editnek. Sóhajomnak szárnya lenne, biztos, hogy hozzád repülne. Körbe járna, megcsókolna, szeretettel simogatna. Halkan súgná a füledbe, szerelmemet, reményemet. Vallomásommal rohanna, előtted térdre borulna. Könyörögve kéme téged, lehessen a te vendéged. Szíved ajtaján kopogna, sóhajom elhalványodna. Visszatérni nem akarna, szívesen rabod maradna. Követné a gondolatod, mint a Nap a pirkadatot. Fényed árnyéka lehetne, ha sóhajomnak szárnya lenne. 1955. jan. 19. ¦' •¦ ) ' i !i , ' ' : I I ¦ I . i ¦ t , . 1 ¦•; • 1 ¦ : , , ¦ • Ne töriük össze Még együtt tud dobbanni a szív, addig a meghitt pillanatot átölelő csendet ne törd össze. Attól szebb a szép, hogy a gondolatod is tud simogatni, és a takarónk lehet a bársonyos csend. ígérd, hogy nem töröd össze a csendet. Amikor érzed, hogy együtt, egyszerre lüktet le s föl a vér, és a test bársonya is simogat. Szemedben csillaggá válik a fény, kérlek, ne törd össze a csendet. 1 i ' r i ¦¦'