Reviczky Gyula összes költeményei [antikvár]

Részlet a könyvből: Az én életem emlékeimmel kezdődik. A mire nem emlékszem, az nem is tartozik történetemhez. Mondják, hogy boldog perczeinket, mert gyakran gondolunk reájuk, nem feledjük egyhamar. Én azonban nagyon kevés emléket tartottam meg gyermekkorom első éveiből. Talán nem voltak emlékezetre méltók. Három éves lehettem és épen sóskát ettem a kertben, midőn valaki kézen fogott és szó nélkül homályos szobába vezetett, hol nagy viaszgyertyák árnyéka ide-oda mozgott egy fehér ruhás asszony képén. Mikor a szobába léptem, atyám, kiről tiz éves koromig csak annyit tudtam, hogy sok vadászebje volt, a fehér ruhás asszonyhoz vezetett, én zokogva ráborultam, összevissza csókoltam hideg ajkát. Így kezdődik Reviczky Gyula önéletírása, melynek csak első fejezete készült el. Ám a fehér asszonyról megemlékezik más műveiben is.