Reviczky Gyula összes költeményei [antikvár]

Részlet a kötetből: REVICZKY GYULÁRÓL Mint a szerelmes ember egy tekintésből, egy valamiből, amit nem lehet megmagyarázni, megbizonyosodik, hogy szerelmét viszonozzák, úgy érzi a zseni is homlokán a múzsa csókját, mely eltörölhetlen jelt hagyott lelkében s lázas gyönyörrel, remegő sejtelemmel hatja át vérét. Erőt ad neki a küzdelemre, vigasztalja szenvedélyeinek fájdalmas harcában s örökös napfényről, hervadhatlan ifjúságról susog regéket az ő borongó lelkének. Érzi, hogy idvezülni fog; az a csók érzelmeinek, álmainak szárnyakat ad, melyeken elérheti a halhatatlanság bűvös szigetét. A dicsőség eme sejtelmes vágya, amaz éleslátás, mely a mások által el nem érhető célt messziről meglátja és sohasem téveszti szem elől; az a türelmes, csaknem vértanúi erőslelküség: mindenről lemondani, bármit elszenvedni a dicsőségért; a lélek ama hősiessége, melyet Longfellow Excelsiorja oly szépen allegorizál; az a fáradhatlan törekvés a tökély, a világosság felé: ez az ambició.