Bővebb ismertető
A kétszeres József Attila-díjas Kormos Istvánnak (1923-1977) életében mindössze három önálló verseskötete jelent meg: Dülöngélünk (1947) - ezt később, a hatvanas évek második felében teljes egészében átírta és átdolgozta Szegény Yorick (1971) és N. N. bolyongásai (1975). Költői életműve így aztán, a hagyatékában talált versekkel kiegészülve is csak mintegy 4000 verssor, és mégis, ez a terjedelmében viszonylag csekély anyag élő költészetünk élvonalába emelte az elmúlt évtizedekben. Kormos István a második világháború idején és után jelentkező fiatal költőnemzedék egyik tehetséges tagjaként, Pilinszky János, Rába György, Nemes Nagy Ágnes, Juhász Ferenc, Nagy László, Jánosy István és Csanádi Imre egyenrangú társaként indult, s ha a kényszerű hallgatás évei költői kibontakozását sokáig gátolták is, végül mégiscsak sikerült legfontosabb művészi üzeneteit megfogalmaznia. Legendája, egyéniségének varázsa idővel bizonyára megkopik majd, amint megfogyatkoznak kortársai, akik személyesen még ismerhették, ám verseinek frissessége és újszerűsége, megejtő bája és üdesége, sodrása és ereje, mélysége, közvetlensége és tündéri kópésága nem évülhetnek el. A népi szürrealizmust, József Attila és Sinka István költői örökségét, valamint a modern lírai törekvéseket szerencsésen ötvöző költészete, s annak igényessége, játékossága, derűje és tündöklő érzékletessége, úgy véljük, páratlan, teljesen egyéni, és elevenen ható erőforrás ma is, amelyből bárki meríthet.
Kormos István (Mosonszentmiklós, 1923. október 28. – Budapest, 1977. október 6.) magyar költő, író, műfordító, dramaturg, kiadói szerkesztő.
Kormos István az elemi népiskolát Győrben kezdte el, 1948–1949-ben a Vörösmarty Gimnáziumban a Dolgozók Gimnáziumában elvégezte az V. és a VI. osztályt, a hetedikből kimaradt. 1939-től dolgozott mint biciklista-kifutó. 1940-1946 között tisztviselő egy gyarmatáru-kereskedésben.
Első feleségét Pallos Klárát (1929–1984) a Dolgozók Gimnáziumában ismerte meg, 1948-ban házasságot kötöttek. 1950-ben megszületett Anna lányuk. A férj „bohém” életmódja miatt 1952-ben elváltak. A második feleség Rab Zsuzsa költő és műfordító (1926–1998). Kötetnyi orosz népköltészeti alkotást fordítottak együtt. Ez a házasság 1956-tól 1964-ig tartott. Nagyrészt a feleség fegyelmezetten munkás életformája elől menekült Kormos 1963 májusában Párizsba. Kamaszkora óta a francia költészetnek is híve volt, s idehaza megismerkedett a kint élő Nagy Cécile műfordítóval – utána ment ki. 1964 januárjában tért haza. Elvált Rab Zsuzsától, majd 1964 augusztusa és 1965 novembere között ismét Párizsban élt, miközben Cécile Amerikában tanított.
Párizs felszabadító hatással volt a költőre, s kiteljesedett ifjúkora óta formálódó műfordítói életműve is (Tu Fu, Chaucer, Burns, Puskin, Max Jacob, Frénaud stb.). Azonban, mint első válása után, ezidőben is zaklatott az életformája: nincs rendes lakása, napirendje. 1970-ben kötött harmadik házassága hoz megnyugvást számára. Péter Márta (1940–1991) művészettörténésszel évekig a szülők lakásában élt, 1977 elején kaptak lakást Őrmezőn. Luca lányuk 1973-ban született.
1977. október 6-án este, lakásában halt meg, az infarktus percek alatt végzett vele. A Farkasréti temetőben nyugszik.
2000-től a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.