Rímbe szedett történetek 2. [antikvár]

2. ábra Nagy György Budaörs alpolgármestere^ volt.' BÚCSÚ Nagy Györgytől, a Budaörsi Alpolgármester Úrtól! Fájdalmasan vettük tudomásul, hogy Nagy György Alpolgármester Úr nincs többé. Hiányozni fog együtt érző, mindig segítőkész tenni akarása, családi gondjainkon enyhíteni tudó állásfoglalása. Néhai Nagy György Alpolgármester Úr jó csapattársa volt az akkori Polgármester Úrnak és az akkori országgyűlési képviselőnek. Közös munkájuk révén Budaörs faluból gyönyörű város lett. Amikor felmegyünk a Budaörsöt körbevevő hegyre, egy virágzó város pompázatos látványa tárul a szemlélő szeme elé. Egyszer azt mondtam egyik ismerősömnek: ha meghalok, egy rövid tőmondat a legszebb ajándék, amit az elhunyt kaphat attól a közösségtől, amelyben élt. Ez a tőmondat a következő: Köszönjük, hogy megszülettél. Köszönjük, hogy velünk éltél. Nem kellenek nagy tósz-tok, csak annyi, amennyit az előbb leírtam. Az Alpolgármester Úrnak nyugodt szívvel írom le. Köszönöm, hogy átélhettem azt az élményt, amely a szemem előtt játszódott le. A falu bimbója lassanként virágzó várossá nyílt ki, s lett egy egész közösség kedvenc városa. Ez az átélt élmény nagyon-nagy hatással volt rám, megihletett. Ebből az élményből született a „Tűnődés Budaörs Múltjáról II." című versem: Ti Budai hegyek, ha beszélni tudnátok, Örs törzséről mit is mondanátok? Kabarok seregét mely csillag vezette, Hogy honfoglaló népét ide vezérelte? Kordélyos szekerek kísérték útjukat, S a múlt idők mocsaras - sarát taposó lovak. Nemigen ismertek akkor ennél jobb utakat! E dimbes-dombos lankán - őseink sodródó népét Hogyan fogadtátok? -