Örök szomjúság [antikvár]

Képes Géza, akinek 1989-ben ünnepeljük nyolcvanadik születésnapját, azon költőnk közé tartozik, akiknek lírájában búvópatakként vonul végig egy-egy - olykor látszólag csendes, valójában annál hevesebb s főleg: makacsul vissza-visszatérő - érzelem, s mindenekelőtt ez érzelmek legigazabbika, a helyszínek és motímuvok sokaságában tarkán kavargó, ám a "nehéz hűségben" monumentálisan és csodás egységben fölmagasodó igaz szerelem. Képes Gézának megadatott az a ritka lehetőség, hogy költészetében egyesítse az ifjúság lobogó tüzét az öregkor, a nagy kései alkotások bölcsességével és derűs harmoniájával. Kötetünk e máskülönben szélviharokkal és sziklatömbökkel viaskodó nagy költészet szelídebb, gyöngédebb, szeretet- és szerelemteli oldalát mutatja be; s az ünnepelt költő mellett felsejlik a versek címzettjének és ihletőjének a szeretett asszonynak örök vonásokkal megrajzolt alakja.