Romániából jöttem [antikvár]

Zudor János poémája olyan, mint a tudatfolyam vízesése, mely köveket, virágokat, deszkadarabokat, motorroncsokat, napernyőket görget magával, úgy hánykolódva a nyelv és tudat medrében, akár egy fogságba esett őslény. Történet a hatvanas évekből. Tra-lala-la/ala-laa. Játék és muzsika tíz percben. Ki nyer ma? Aki kérdez: Czigány György. Aki válaszol (rekedtes, sipító hang:) Kádárral akarok beszélni! kádárral akarok beszélni!! Igaz-e a történet, nem igaz: nem jártam utána. Akár igaz, akár nem: én igen jól ismerem ezt az embert, aki váratlanul rád ordít a kút mélyéről, vagy kiragadja a riporter kezéből a mikrofont és be/eüvölti, hogy Kádárral akar beszélni, vagy hogy ő Romániából jött. És mindez mint hörgésbe átcsapó, vádló káromkodás sü-