Bővebb ismertető
Schiller kisebb költeményeinek nem teljes, hanem csak válogatott gyűjteményét veszi e kötetben a magyar közönség; a válogatásnál mellőzve az irodalomtörténeti szempontot, arra törekedtünk, hogy csak a mi valóban becses s hazai közönségünknek is teljesen élvezhető, ültessük át magyar nyelvre. Ebből a felfogásból indulva ki, Schiller fiatalkori költeményein, melyekben az erő mellett még több az erőltetettség s a dagály felhőin csak itt-ott tör át a lángész villáma, sőt még a második korszak költeményein is, melyekben a bölcselmi eszmék nem mindig tudnak felolvadni az érzés tüzében, jóformán csak átsiklottunk, úgy hogy a két első korszak költeményeinek fele sem jutott gyűjteményünkbe; a harmadik periódus ellenben, mely Schiller lyrájának legszebb virágait és legérettebb gyümölcseit tartalmazza, csaknem teljesen feltalálható benne. Teljesen azonban ez sem, mert az 1795. és 1796. évek elvont eszmei költeményei közül, melyekkel Schiller, hosszú hallgatás után történeti és bölcsészeti tanulmányaitól ismét visszatért a költészethez, számos darab hiányzik. Különösen sok a hézag az epigrammok sorában; a xeniákat pedig, melyek csak a Schiller korabeli német irodalmi viszonyok alapos ismerete mellett érthetők s a magyar közönségnek élvezetet nem nyújtanának, egészen mellőztük. A költő legértékesebb és legjellemzőbb darabjai azonban kivétel nélkül feltalálhatók kötetünkben s a ki e gyűjteményt figyelmesen átlapozza - ha ugyan sikerrel oldottuk meg nehéz feladatunkat - a költőt egész nagyságában látja maga előtt.