Schiller költeményei [antikvár]

Azt hittem, e könyv elején nem kell majd Schillerről beszélnem, hanem csak csekély magamról, a ki Schiller összes verseit - igen elenyésző kivételekkel - mint magyar poesist merem a nemzetnek átnyujtani. Ha igazolom, hogy a meglevő fordítással, melyet három neves költőnk közreműködésével tizenkét éve adott ki a Kisfaludy-társaság, mint olvasó be nem értem s azért mint író úgy voltam meggyőződve, hogy a közönség sem lelkesedett rajta és nem fogadta be ez alakban Schillert a magyar irodalom állományába; - ha kifejtem, hogy az én 8000 vers-sorra menő kiadásom kétezer sorral teljesebb a réginél és (egyelőre saját becslésem szerint) sok helyütt jobb és zengzetesebb: - akkor, úgy vélekedtem, kitűztem a czégért és Isten nevében várhatom, jobban kél-e a régi bor az új tömlőkből. Azonban a kiadó bevezetést kivánt, olyant, mely a költő és nem a fordító megvilágításával keltse föl a közönség érdeklődését.