Bővebb ismertető
Részlet a kötetből:
A ponkon
Tűnt éveimből egy bús kép kísért:
- A parkbozót a ponkon végetért.
A domb elé hanyatló sík terült.
Téleste rajta ködből tenger ült.
Oly sűrű, moccanástalan ködár,
Álomnak tetszett benne a madár;
Mindent nehéz egy-láttatlanba vont,
Alá alvadt a föld s a horizont;