Serdüljetek énhozzám [antikvár]

Nagykorúságra serdülni - ezért születtek ezek a versek. Néhol a százéves báty, József Attila élményei visszhangoznak - micsoda rang ez! - néhol az olvasó csöndesen elmosolyodik, hiszen szinte a saját gondolatait, gyermekkori tapasztalatait idézik vissza a versek, másutt pedig eszméltető eredetiséggel találkozunk. A régből visszacsengő gondolatok és formák, valamint az új megfogalmazások egyaránt a nagykorúságra serkentenek, hogy hitünk kamaszkorából végre a felnőtt bizalomra vagy - ahogy Muntag Andor professzor mondta - a második naivitásra eljussunk. Gábornak meggyőződése, sőt tapasztalata, hogy Isten szeretete, amelyet egykor gyermeki bizalommal fogadhatunk, hozza létre a teremtettség - s benne az ember - harmóniáját. Ezt a harmóniát megannyi képpel és ismerős érzéssel írja le, szavaival szinte belénkvarázsolja a szerző.