Seregek ura [antikvár]

Ülök az idő partján, sötét vizeknél, fekete ég alatt, Odüsszeuszként a homokba vájt, az alvilágba vezető mély gödörnél, jönnek, tódulnak, tolonganak az árnyak, milliók és milliók, asszonyok, férfiak, gyerekek, sírnak némán, hangtalan kiáltoznak, mutatják véres sebeiket, csonttá, bőrré soványult testüket, golyók sötét nyomát, szólani akarna mind, frontokon elesett katona, lágerben megölt, elégetett zsidó, végtelen menet kezdet és vég között, azt mondják, beszélj, elég a hallgatás, mondd el, amit tudsz.