Sivatagi húsvét [antikvár]

Részlet a könyvből: meghatározom torontót belesimulok a tájba, kemény, mint lelkem csavarjai, összetart, de ha kell, széthúzható, bankok, iskolák, templomok a hőségben szikla szilárdan szorítják a tudás egyetlennek hitt céda lányát, ki bennünk lakik, fizetjük, etetjük, - s ő is etet. legyintünk, mit használ a magányos hős, ha itt mindent áron alul megkaphatsz, az egész idő kérdése csupán, és minden kínában készül fegyelmezetten, s egy csöppet se ellágyulva hozzák, árasztják eléd. és mégis vállalom, hogy belesimulok ebbe a tájba az éltető fákat túlélt beton és kőrengetegbe. mert otthonommá lett ez a föld, hol nevemet mindig hibásan mondták, jöhettem volna akár a marsról is.