Skandináviai helyőrség [antikvár]

CD-melléklet nélkül. Gerince hajlott.
Részlet: "Ima a szélben Didergős decemberben fagytól duruzsol a táj. az arcokon könnyeket fakaszt a fagy. Megyek az úton, könnyeimtől elmosódnak szememben a fák. Szám a széltől zsibbadtan nyílik. Azért elmondok egy imát. Tudom, a fák meghallgatják. Az út vége egy új út kezdete Halál Földöntúli ár Ár, ár, áradat Vajon a kapun túl mi vár? A sok elmulasztott pillanat visszatér egy perc alatt. Leveszed a földi ruhát, itt hagyod mindazt, mi bánt. Vissza nem nézel... Tudod az utat. Megtalálod a szomjoltó kutat. Vajon lesz-e új kezdet? De OTT már nem lesz több kérdés Csak megyek, megyek..."