Bővebb ismertető
Ketten mentünk m éjszakában
Ketten mentünk az éjszakában, sötétben két sötét alak. Árnyékunk néha összeért a téli lámpafény alatt.
Zavarban voltunk - hallgattunk. Mellünkben izzott a parázs. Ha megszólalnánk, hirtelen eltűnne rólunk a varázs!
Talán a hideg sötétség, talán a csend tette veled, amit még soha nem mertél: kezemre ráfontad kezed
Engem féltettél? Magadat? Ki tudja ennyi év után És többé azt sem kérdezem, szerelem volt-e igazán?
Zavarban vagyunk - hallgatunk. Lelkünk, mint kipergett kalász, s kezünk, míg állunk tétován, üres zsebünkben kotorász