Smaragdzöld versek - CD-vel [antikvár]

Ketten mentünk m éjszakában Ketten mentünk az éjszakában, sötétben két sötét alak. Árnyékunk néha összeért a téli lámpafény alatt. Zavarban voltunk - hallgattunk. Mellünkben izzott a parázs. Ha megszólalnánk, hirtelen eltűnne rólunk a varázs! Talán a hideg sötétség, talán a csend tette veled, amit még soha nem mertél: kezemre ráfontad kezed Engem féltettél? Magadat? Ki tudja ennyi év után És többé azt sem kérdezem, szerelem volt-e igazán? Zavarban vagyunk - hallgatunk. Lelkünk, mint kipergett kalász, s kezünk, míg állunk tétován, üres zsebünkben kotorász