Sodrásban 2012 [antikvár]

AMBRUS JÓZSEFAz igazság fényeAz igazság fényével érkezem mint jó testvér a mindenekkel a szolga láncot zokon veszem ha sárba süppedek seregével fiókod alján fekszenek álmaid amit leporolni néha fölveszel és egykoron a tudás rímbe vitt hullámzó játékod érett igéivel és várom a szavak támadását mi a gondok medrében összefut szárnyakat bontó szárnyalását az igazzal köti össze a Tejút gyűjtöm az igazság kellékeit akkor is szeress ha nincs erőd és számolgasd a sebzett éveid az igazság tiszta oltára előtt Megmaradok a legszebb dalnakHidd el nekem, hogy eltaszít csipkebokor bohém szerelmed, titkon sírnék, ha nem szégyellném, mint bokrok között a gyermek. Nem vonzanak vad csábítások, nem vonszolnak bizarr nyugalmak, de mégis a szürke jövőbe látok -és megmaradok a legszebb dalnak. Te vagy a dal, repülj bús magadba, szelíd hangom simítja víg mozdulat