Sosevolt hideg orchideák [antikvár]

Könyvtábla és lapélek foltosak.
Tűz Tamás költészetéről: Csiky Ágnes Mária (Irodalmi Újság, Párizs): "A Scarboro-i elégiák világirodalmi betájolást kívánnak; felépítésük, a látszólag teljesen kötetlen, szabad lélegzet- és gondolatvétel, a megejtő könnyedség valahol a Duinói elégiák és A puszta ország tájára ékelik." Szigethy Gábor (Kortárs, Budapest): "Tűz Tamás idegenben érett jelentős költővé, mert költészetében az idegenség, az átmeneti, a félig élt élet tragikuma szólal meg. S amikor salakjától megtisztultan, akkor a nagyok megrendítő tisztánlátásával." Czine Mihály (Jelenkor, Pécs): "Tűz Tamás gyűjteményes kötete mutatja, hogy életműve mily teljessé alakult. Ha szabad Áprily Lajos sorait kölcsönvennem: az ő költészetében is 'az ember dallama' száll magasra." Szitha Ilona (Katolikus Szemle, Róma): "Bár érezzük a világlátomást, az isteni teljesség megközelítését, az ösztönösen és tudatosan analizáló embernek összegezéseit, nem szándékozik megtérítő vagy elrettentő hatást gyakorolni. Minden szavában lüktet a megzenésített költői elszántság." Garai István (Somogy, Kaposvár): "Tűz Tamás nem tárgyakat, jelenségeket énekel meg, hanem önfeledten adja át magát a képzettársítás költői automatizmusának." Pomogáts Béla (Jelenkor, Pécs): "A látszólagos 'formátlanságból' nagyobb szabású költői mű születik... a látomásos, illetve groteszk képekben rejlik Tűz Tamás költészetének igazi ereje."