Sötétkamra [antikvár]

EVA-ARCOK Cor cordium 1. A frontvonal mögött áll. Kötöz, gyógyít, arcán a szobrok vésett, időtlen mosolya. Ekiéz a perc, a törmelékek felett, figyelmes. Nem kérdez, nem válogat, teszi a dolgát, ápol, ha kell, temet. Üszkös végtagoktól szabadítja meg tested, itat. Törékeny kezén zúzódások, ujja felmaródott, szeme kiszáradt patak, a tolakodó képek mögötti rendet keresi. Világosan lát. Vigasztal. Lótetemet darabol, hólevet fog fel, tegnap ételt osztott. Ha vacog, csak fázik - a félelmet nem ismeri. A teste kifosztott. 2. Múltadat méhében hordja ki. Gyereket szül neked, formálja képedre. I I ¦>} ' 1