Sugárhajtású nosztalgia [antikvár]

MINDIG VIZES MARAD (A város - Férfiregény. Naplórészletek.) Szinte senki sem beszéli az istenek anyanyelvét. Az istenek önzők lettek, és az ember hozza azt a formát, amit kapott. Nem engem látott, csak az életemet vizsgálgatta és a mikroszkóp mögött olyan nagyra nőtt, hogy elborzadt maga is. Forró zuhany alatt mossa magát, mindig vizes marad, hiába, ázik. Állhat parton is néha (rejtett német tó öble, Alpok, '87 nyara), találhat kedvére való napsugarat: mindig vizes marad. Várhat esőben is, mindig ugyanarra. Várhatja ugyanazt az asszonyt, ugyanolyan vizesen. Az ember moshatja magát, de mindig vizes marad.