Bővebb ismertető
Részlet:
ELSŐ ESKÜM
Fiu valék még, iskolás fiu,
Tizenöt éves; és az iskolázás [amely
Rám nézve nyüg volt, nagy nehéz nyüg,
Rajtam napestig szomorún csörömpölt,
S még álmaimból is föl-fölriasztott.
Lerázni vágytam e nyűgöt magamról,
Lerázni vágytam minden áron azt,
Már akkor, akkor ugy szerettelek,
Olyan világ-fölgyujtó szenvedélylyel,
Mint most szeretlek, drága szent szabad-
Gondolkodám a mód felöl: miként [ság!
Szakithatnám le rólam a bilincset?...
Szinészek jöttek s elhatározám
Közéjök állni és elmenni vélök,
El, habár a földhöz-ragadt nyomor
Mind két kezével átölelne is,
Habár apámnak átka és anyámnak
Könnyűi lesznek útitársaim,
Csakhogy szabad, hogy független legyek...