Szabó Lőrinc válogatott versei [antikvár]

Lírikus kortársai közül legtöbbre ő vállalkozott; ragaszkodik az Ady-nemzedék egész tárgyköréhez s minden veresalakító eszközéhez. Elsőnek futott be a mai negyven évesek közt, reá hárult, hogy elődei nagy örökségét áthangszerelje. Föladatát elvégezte - saját ifjúkori alkotásain is. Ebben a válogatott gyűjteményében már teljes öntudatossággal jelentkezik az új stíligény, a könyörtelen világos, tárgyszerű, cikornyátlan kifejezésmód, noha Szabó Lőrinc egyáltalán nem egyszerű lélek: az éles zord férfi-intellektus egy elronthatatlan gyerek lázadó ösztönével viaskodik benne. Lírájának ez az belső tusa a főtárgya: szüntelen útban a szellem ellentétes pólusai közt, merőben individualista, legföllebb szándéktalanul tolmácsol egy közösséget, a hozzá hasonló magánosok titkos felekezetét. Dogmatizmusra, egyelvűségre semmi hajlama, csak az az erő egyelvű benne, amellyel költészete anyagát megmunkálja. Nagy művészete fordításokon érlelődött, alkotásaiban szételemezhetetlenül összeforr a képzelet meleg villanása, a vakító fényű megfigyelés s az acélos nyelvi erő. Született 1900-ban.