Szavak alkonya [antikvár]

'"Ni»- -i PAZMANDI LÁSZLÓ Színeire bomlik a szavaid prizmáin a kék fegyelembe zárt lélek és szellem, s elénk tartja a belül rejtőzőt. A másfél évtizede publikáló, negyvenhat éves Pázmándi László -rendőr tiszt lévén - nap mint nap az élet árnyékos oldalát járja, és csak az ihlet ritka, mélymerüléses óráiban adatik meg neki a vers ünnepi kegyelme. Ilyenkor igézetté emelkednek a dolgok és távlatok tengerlenek: a kék fegyelme a kék szabadságává nyílik - de fénylő végtelenjét eleifelhőzi a folyton kísérő valóság. Elmúlás-árnyak suhannak át homlokán, ha Atlantiszról álmodik, ha az élet peremére sodródottakról-szorultakról, vagy a magyar múltról és sorsról vall is. Transzcendens áhítat és érdes tények egyensúlyán nyugszanak és vibrálnak e kötet versei, melyek a harmóniát kereső ember kínját-örömét mutatják föl, sajátságos kettős kékben. Csitítanak és nyugtalanítanak is bennünket, verssel élésre vetemedetteket a szavak alkonyán. Cseh Károly szerkesztő