Százszorszép [antikvár]

Előszó S^^^rrs^p sérelmes versek címmel a megjelenés sorrendjében tizenharmadik kötetét tarthatja kezében a kedves Olvasó városunk, Tatabánya egyik legtermékenyebb kortársköltőjének, novellistájának. Takácsné Csente Juliánná 1952-ben írta első versét, debütáló kötete azonban csak 1996-ban jelent meg Viss^tekintés címmel. Azóta évente újabb és újabb vers- vagy novellacsokornak örvendhet egyre bővülő olvasótábora: Pás^ortű^ (1977), A Fehérbot árnyékában (1998), Elfújta a szél a S2:énporszemeket {1999), Bolyongás (2000), Nem ismert utakon (2001), Múló idő (2002), Asszonyok, sorsok (2004), Jó szerencsétJiúk! (2005), A sebzett madár (2005), Volt egyszer egy Bányászkórház^(zoo6), A szeretet kincset ér (2006). Tucatnyi kötet a fehér bot árnyékában. Mert bizony a szerzőt nemcsak a maga mögött hagyott 77 esztendő érlelte, edzette, hanem szeme világának fokozatos elvesztése is. Ám a költőnő esetében is érvényes Saint-Exupéry kis hercegének örök igazsága: a látáshoz elsősorban nem is a szemünkre van szükség. Hiszen Takácsné Csente Juliánná legfontosabb érzékszerve a szíve. Tizenhárom kötet. Szavakba, rímekbe, ritmusokba rejtett érzések egy sokat tapasztalt, a világ árnyékosabb felét is ismerő asszonytól, aki a sors által rászabott méretes kereszt alól is szeretetet, türelmet, méltóságot tud sugározni szűkebb-tágabb környezete számára. Gondolatok a múló időről, a barátságról, a kemény munkáról, a bányászszolidaritásról, a gyógyítók hivatástudatáról, az önfeláldozásról, a hitről, a hűségről, igaz emberekről és valódi értékekről. S természetesen a szerelem sem maradhat ki e leltárból. Takácsné Csente Juliánná hetvenhét évesen vállalkozott szerelmes kötete megjelentetésére. Néhány oldalon egy hosszú életút, egy teljes asszonyi sors bontakozik ki a szerelem tükrén át. Száz versbe öntött ben-