Szélkiáltó [antikvár]

Tizennégy csehszlovákiai magyar költő mutatkozik be a Szélkiáltó című antológiában. Zömmel az elmúlt tizenöt-húsz esztendő versterméséből áll össze a könyv anyaga, s a válogatás szeretné bemutatni költészetünk útját az első, bizonytalan lépésektől máig, de legfőképpen arra törekszik, hogy akár a történelmi szempont mellőzésével is, igazi lírai antológiát adjon az olvasó kezébe, a legjobbat mindabból, amit költőink a harmadvirágzás idején alkottak. Hangsúlyozzuk: a legjobbat szeretnénk nyújtani. Ez a megjelölés egyszerre jelenti a művészi, minőségi mércét s a tartalommal szemben támasztott igényt: pillanatnyi ismereteink alapján mennyire fedi a mű, a vers az adott valóságot. Hazai líránk a semmiből indult, s ma főleg a. gondolati elemek uralkodnak benne. Költészetünk fejlődése egy két évtizeden át húzódó lassú eszmélési folyamat tükre, szüntelen önvizsgálat, programhirdetés, tapogatózás, hibaigazítás - és fejlődés egy modern szemléletű líra irányába. Ez a szemlélet egyben visszatérést is jelent az ősi lírai magatartáshoz: a költő egyre inkább az eszményi világ hordozója, az emberi teljesség hirdetője, s ha kell, a teljesség, az eszmény nevében az adott valóság visszahúzó erőivel is szembeszáll. A szocialista művészet megújulásáról van itt szó, amely felelősséget, mércét és hitelt jelent elsősorban, az igazság tiszteletét, őszinteséget az ember és a társadalom dolgaiban, a sémák és a dogmák teljes száműzését a művészetből. Szeretnénk hinni és ezzel a könyvvel is bizonyítani, hogy líránk megtette az első lépéseket ebben az irányban és jó utat választott a kibontakozás felé.