Szemelvények Balassi Bálint követőinek verseiből [antikvár]

Balassi Bálint nagy szellemét, költői tehetségét semmisem bizonyítja ékesebben, mint az a hatalmas hatás, melyet az utána következő évtizedek, sőt századok költőire gyakorolt. Az általa teremtett formákban és eszmekörben mozogtak azok a lirikusok, a kik a XVII. században folytatták az ő művészetét. Főkép két költő az, aki Balassi örökébe lépett s a magyar olvasó-közönség költői szükségletét hosszú időn át kielégítette: Rimai és Beniczki. Koháry nem jutott ily népszerűségre, mit egyrészt merev labancz pártállásának, másrészt versei nehezebben hozzáférhető voltának tulajdonítunk, nem annyira tehetsége fogyatékosságának, mint eddig sokan hitték. Hisz az a közönség, a mely rajongott Beniczkiért, nem fordult volna el Kohárytól sem, kinek verseiben kellemes csengést és rokonszenves költői lelket találhatott.Általános vonása mind Balassi, mind az őt követő költők ismert poézisának, hogy a szerelem úgyszólván teljesen hiányzik belőle. Balassi virágénekei s Rimai néhány szerelmi dala egész a legújabb ideig lappangtak, s így úgy tekinthetők az őértök lelkesülő századokra nézve, mintha nem is léteztek volna. Mikor napvilágra kerültek (1874), már csak mint irodalomtörténeti emlékek részesültek figyelemben, bár Balassi gyönyörű szellemi dalai megérdemelnék, hogy manapság is úgy forognának közkézen, mint Petőfi költeményei. Beniczki és Koháry lantján csak a hazafiság, a józan életbölcsesség s mindenekfölött a vallásosság, az Isten akaratában való teljes megnyugvás leltek hangra.