Szent László király [antikvár]

Magyarok nemzete Tehozzád kiált,Érti ki gyakorta dicsően vivál;Régi szép országod széjjelmarcangolva.Felhallik-e hozzád jajteli sikollya:Jöjj el, ó segíts meg, Szent László király!Keletről ránk rohant rabszedő pogányBárdod alatt hulla Cserhalom fokán;Égi fény tüzében látják koronádat;Pusztúl mind előtted, ki ellened támad.Bátor hitre gyullad néped e csodán.Mennyi agyarkodás, kapzsi nagy hívság,Mennyi pártütés, hogy nemzeted irtsák!De te, mind fölött ki fejjel kimagaslott,Trónusodhoz sorra hódolásra hajtod;Neved a Királyok-könyvébe írják.Ó mért nem maradtál e földön itt még?Vajh látná képedet tennéped mindég!Latrok országútján vakon iramodva,Ha te vagy vezére, nem követte volna,Kárhozatba kik e nemzetet vitték.