Szerelmi fények, árnyak I. [antikvár]

Ez év májusát írtuk, mikor e kis kötet szerzőjével megismerkedtem... Szerény volt és félénk, sőt: gátlásos. A Titanic nevű állóhajón tartottuk szokásos irodalmi rendezvényünket, mely romantikusoknak és idealistáknak egyaránt kedvező "terepnek" bizonyult: az alkotók valósággal kicserélődtek műveik felolvasása, előadása közben...Ilonára is hatott "a hely szelleme", s fokról-fokra javult előadói stílusa. Félénksége eltűnt maradéktalanul! Szerénysége viszont átalakult egyfajta céltudatossággá, mely - ékes bizonyíték rá e könyvecske - igazán előnyére vált...Bár akkor, ott a Titanicon még egyikőnk sem sejtett semmit Ilona közeli irodalmi "karrierjéről", ám néhányan - többek közt jómagam is - tehetségesnek tartottam Őt, s komoly érdeklődéssel hallgattam felolvasott írásait...