Bővebb ismertető
Örökkék ég a felhők mögött
(Valló más helyett hitvallás.)
Az első könyvem első oldalára a „soha-megnem-elégedés" himnuszát írtam be... Nincs jogom hát panaszkodni, ha ma is elégedetlenül futok még; sokat szereztem, sokat el is dobtam; egy vállrándítással; gesztusaim idegesek voltak és türelmetlenek; soha le nem ültem egy pillanatra sem; gazdagságomban szegénynek éreztem magamat és fáradtságomban nyughatatlannak; nemcsak a könyvembe, homlokomra is fel van írva a „soha-megnem-elégedés". Futottam hősen, szüntelen, lélekzetlen ; olykor szinte elbukni látszottam; s hasonlítottam ahhoz a fához, melynek koronáját földig csapja a szél... Mi tart fönn ? Mi a gyökér, mely nem szakad el? mely elpusztíthatatlan táplál valami kimeríthetetlen erővel? „A hit az élet ereje: az ember, ha egyszer él, akkor valamiben hisz... Ha nem hinné, hogy valamiért élnie kell, akkor nem élne"... Ezek a szavak, Tolsztoj szavai, járnak az eszemben, s vizsgálom, mit hiszek ? Ó, örökkék ég minden felhők mögött; kiirthatatlan optimizmus !