Szirmok csókolóznak... [antikvár]

A szerelmi költészet virágszimbolikájához legkorábbi példa a mindössze kétsoros Soproni virágének az 1490-es évekből: "Virág tudjad, tőled el kell mennem És te íretted kell gyászba ölteznem." Az 1500-as évek elejéről származó Körmöcbányai táncszóból (1508) nemcsak a táncolásra, vigasságra, jelmezre kapunk adalékot, hanem a virág szónak a kedvesre, a szeretőre vonatkoztatására is, ahol ráadásul a nőt kalbának, azaz kancának említik. (...) A virágénekek jelentős része Kardos Tibor szerint táncdal. Rámutat arra, hogy a virágének korai rétegét virágjátékok, tavaszi táncdalok, táncversikék alkotják. A 13. századi udvari költészetben föltehetően már megjelenik és a főrangú környezetből a 15. századra már a polgárság s egyre inkább a nép körében is elterjedt, mégpedig elsősorban a "deákréteg" közvetítése révén. A Virág mint rejtőnév a kedvest, a szeretőt takarja, "a neve lénye, teste mind, mind virág".