Szomjas tenger [antikvár]

ÖRÖMTELJES KÖTELESSÉG Jancsik Pál első kötetéhez bevezetőt írni az én szerzett jogom és — ahogy mondani szokás — kedves kötelességem. A jog köztudomásúlag mindig együtt jár a kötelességgel; együtt ez esetben is, és jó, hogy így van, mert e kötelességnek eleget tenni számomra öröm és büszkeség. De honnan adódik ez a juss, amiről beszélek, miért éppen nekem illik a fiatal költő első versgyűjteményéhez e bemutató néhány sort megírnom? Azért, kedves olvasó, mert Jancsik Pálra először én figyeltem fel, költői indulásakor az első, számára talán túlzott igényű „szakbírálatot" éntőlem kapta; más szóval — és ezt büszkeséggel mondom —: Jancsik Pál az én fölfedezettem. Igen, fölfedezettem, jő ez a kifejezés, bár kissé szerénytelenül hangzik, s az első pillanatban talán az öndicsekvés vádját vonhatja fejemre. Vállalom mégis, mert ez felel meg leginkább a tényeknek, főként annak a ténynek, hogy Jancsik Pált akkor még valóban föl kellett fedezni, gyakorlott szem kellett hozzá, hogy diákos próbálkozásaiban a nem mindennapi költői tehetséget meglássa, értékelje, hogy elválassza a jót a rossztól. Az érdem tehát nem is személy szerint az enyém, hanem mesterségemé, a gyakorlott lapszerkesztőé, akinek füle és szeme idők folyamán eléggé élessé vált a rejtett, még sok esetleges mögött megbúvó írói képességek érzékelésére is.