Szovjet költők antológiája [antikvár]

ELŐSZÓ 1 A szovjet költészet akkor bontakozott ki, amikor az európai költök nagy része felszabadítani iparkodott a verset az értelem és a logika szigorú szabályai alól. Sajátos^ dekadens lázadás volt ez. A különféle izmusok eszmeileg éppoly rokonok voltak, mint amennyire különbözni igyekeztek egymástól formailag; többé-kevésbé mindegyiknek sikerült kimondania az igazság egy töredékét a kapitalista viszonyok, egy letűnöben levő civilizáció embertelenségéről. Az absztrakciókba és szimbólumokba burkolt töredék igazság is oly keserű volt, hogy megrémítette a burzsoáziát, amelynek azóta nagyrészt sikerült örökbefogadnia a modernista irányzatokat. A szovjet költészet külsőségeiben kevésbé feltűnően, de lényegében eredményesebben fordult az imperialista embertelenség ellen, mint az izmusok. Az elméletileg felismert, az élet minden megnyilvánulását felölelő és a forradalmi úton megvalósuló igazság birtokában szembe mert nézni a valósággal. Ez a költészet, a dekadenciával ellentétben, az értelem, a gondolat megbízhatóságát hirdeti.