Szívverések [antikvár]

Az irodalom és a képzőművészet kettős vonzásában élek. A sors irányított: meghalt apám, a bátyám, a sógornőm! Alig maradt utánuk valami. Hiába láttam a feledésbe süllyedő alakjukat, nem bírtam lerajzolni. Belefogtam újból az írásba. Szavakkal többet sikerült elmondanom. Kerestem a példaképet, a lelki rokont, a biztató barátot. Végre rábukkantam Nagy Lászlóra, zseniális kortársunkra! Tudtam róla, hogy festő akart lenni, de elkerülte a figyelmemet. Ha leült az asztalához, és nem ment a versírás, lovakat rajzolt a papírra. Áttanulmányoztam illusztrációit. Kitűnő rézkarcok. Remélem, vissza tudok térni én is a grafikához. 1946. január 31-én születtem Hódmezővásárhelyen. Itt élek feleségemmel, kislányommal és özvegy édesanyámmal együtt. Nehezen találtam meg a saját hangomat. Juhász Ferenc adta a hitet: ,,A költő tegye a dolgát, hacsak egy fűszál, egy mohos kődarab hallgatja is . ." 1973-ban felfedezett egy nagy költő, Vas István. Bemutatott az Élet és Irodalomban. Sokat dolgoztam. Írtam gyermekverset, publicisztikát is. Amíg írok, hatalmas tüzekben égek, elgémberedett madár felmelegedhetne a szívemen. Egy-két nyomtatásban megjelent munkámon apró változtatást eszközöltem, de nem politikai divatok miatt, mindig a vers értékének és súlyosságának az emelése volt a szándékom. A kötetben levő formát tartom véglegesnek. Hiszek a jelenben. Bizakodom a jövőben. A költészet erejében. Fenyvesi Félix Lajos Fenyvesi Félix Lajos a kortársi magyar hatások mellett, részben a klasszikus keleti költészetek példája nyomán alakította ki saját költészetét. Rövid és látszólag igénytelen, feszes és lecsiszolt versei és egész verskezelése, versszemlélete is ezt igazolják. Természeti képei és hasonlatai, a magánéleti témáknak és motívumoknak az általános emberivel vagy a végtelennel való közvetlen ütköztetése szintén erre utalnak. Nem látványos és nem modern versek születnek így a tolla alatt, hanem inkább időtlen, pontosabban kor nélküli alkotások, amelyek formai szempontból egyszerűségükkel, leheletszerű finomságukkal, paradox ellentéteikkel, aforisztikus tömörségükkel hatnak az olvasóra. Tematikai érdeklődése természetesen teljes egészében huszadik századi. Többnyire saját magáról, közvetlen környezetéről, halálélményéről, a szerelemről, a megtalált társról, gyermekéről vallanak a versei, valamint a népi indíttatás, a nép sorsának vállalásáról, a barátságról, a hazához fűződő, aggódó és féltő szeretetéről, erkölcsi igényességéről s általánosabb szinten az ember törékenységéről és mulandóságáról.