Tájképek és történetek [antikvár]

Mintha Antoine de Saint-Exupéry kis hercege és egy ókori kínai bölcs éledtek volna újjá egyszerre egy huszonéves magyar költőben, aki legnagyobb örömében vagy bánatában költeményekkel múlatja az időt. Hallgatósága mindig maga az Egyetem; állatok, virágok, kövek, csillagok telepednek köréje, egy velük egynemű lélek szól hozzájuk a saját életükről és az emberfia szomorúságáról. Varázslatos érzékenység és ifjonti mindentudás: D. Németh István sok nemzedéktársánál költőibbnek és bölcsebbnek tűnhet a figyelmes olvasónak. Világának belső rendező elve a megértés és a szeretet. Ez teszi lehetővé, hogy az életet, az embereket részvétteljes, inkább megbocsátó, mint megvető iróniával szemlélje. Szinte azt hihetnők, mesterei sem voltak, s olyan természetességgel lett költővé, mint fűvé a fű, szarvasbogárrá a szarvasbogár. Álca-léteiről egyetlen levedlett foszlány nem árulkodik a verseiben. Ha rokon alkotott keresünk a magyar költészetben, erős stilizációs hajlama és bölcsessége Füst Milánt, szeretetteljes iróniája és bővérű, lírával átszőtt mesélőkedve Kiss Anna nevét juttatja eszünkbe.