Te meg Én [antikvár]

Részlet:ÁradozásJaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!Hallod? Bolond vagyok. Bolond...Ezt zúgom egyre a szívednek...De úgy szeretlek! Úgy szeretlek!...Szeretlek, érted, drága, mondd?Nevelsz? Hülye vagyok valóban?De hogy közöljem azt, amittudnod kell? Semmi sincs a szóban!Várj, kitalálok valamit...Hát igenis, a csók magában nem elég.Valami fojt, zokog itt bennem és elég.Tisztázni kell most, hogy mi van mivélünkAmit érzünk, ki kell fejezni még.Többé-kevésbé a szavakban élünk.Szók kellenek, kell elemezni.Kell, hogy kimondjam néked ezt ni...Tudd meg, mivel vagyok tele...De bár találnék sok költői dolgot -felelj nekem - több lenne-e,mint az, hogy átölellek így, te boldoghétköznapom költészete,míg százszor és ezerszer fölsikoltok:Te! Te! Te! Te!