Bővebb ismertető
BETLEHEMI ISTÁLLÓ
Hajnalodik, friss pára illata kezdi öblögetni az istálló-szagot -
kászálódnak, ahogy arcukba karmol a nap, a szalmán hált pórok, s motyogva álmukat mondják,
ridogált
a pihés, éjszakai csöndben egy hang, mint anno
a jászolbéli újszülött -
kapva a világ után kétségbeesetten; hadd maradhatna vele -
s hogy aztán is sírt tovább: a nagy érzelemtől? vagy már félelmében-e?
csak sejteni.